A félénk gyerek nevelése 

A folyton menedéket kereső, gondoskodásra szoruló, minden újtól, idegentől, szokatlantól megrettenő, gyakori vigasztalást igénylő félénk gyerek nevelése nagy kihívást jelenthet szülei számára. Henning Köhler: Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről című könyvében megértésünket segítő és nevelési gyakorlatunkba átültethető vezérmotívumokat, kapaszkodókat és praktikus tanácsokat találunk velük kapcsolatban.

A nyugtalan gyerekek nevelésével összefüggésben már megfigyelhettük, hogy gyakran egy alapérzék fejletlensége okozza szerteágazó – nevelési kihívásként megjelenő – problémánk gyökerét. Ezek a testünkhöz kötödő, önészlelő érzékelések tudatalattinkban futva, alapjaiban határozzák meg, hogy miként viszonyulunk a testünkhöz, a testi folyamatainkhoz.

Mi jellemző félénk gyerekekre?
A félénk gyerekek esetében az ún. tapintásérzék által közvetített alapbiztonság nem hangolódott be még kellőképpen. Ezért kiszolgáltatottnak és védtelennek érzik magukat, ami összekapcsolódik az érintéstől való félelemmel. Ide tartozik:
– a kapcsolatteremtéstől való visszariadás;
– a mindentől és mindenkitől idegenkedő magatartás;
– a manuális tevékenységektől való félelem, esetleges ügyetlenség;
– aktivitást kívánó helyzetekben belassulás.

Miért fontos a tapintásérzék?
Tudat alatt zajló észlelés és alapérzés a tapintásérzék is.

• A tapintásérzék a „külvilág belső rezonanciája bennünk”(Köhler,2009,p.67), azaz belül átéljük benyomásainkat, a lelkünk is rezonál arra a fiziológiai élményre, amit a tapintás okoz. Ezért is nagyon fontos, hogy a „gyermek a természetes anyagokkal való érintkezés révén tudja tapintásérzékét kifejleszteni”(Köhler,2009,p.67).
• Segítségével érzékeljük a külső világunk tárgyait, illetve magunkat, mint a tér által behatárolt testi ént éljük át. Ezáltal egy behatároltság-élményhez, egy biztonságot is nyújtani tudó burok-érzéshez jutunk. Életünket egységes képként, rendszerbe ágyazott működőként vagyunk képesek érzékelni.
• Ha a korai években kielégítő fejlődésen megy keresztül „a külvilágot általa nemcsak mint tárgyi világot tapasztaljuk meg, hanem ezenkívül differenciáltságát és szubsztanciális lényegét illetően tökéletes bizonyosságot (evidenciát) érzünk”(Köhler,2009,p.71).

A félénk gyerek nevelésének sarokpontjai
Ahhoz, hogy ne féljen kibújni csigaházából szüksége van arra, hogy kialakuljon benne egy, a külvilág felé nyitást lehetővé tevő alapbizalom. Ennek érdekében elengedhetetlen számára a biztonságot adó beburkoltság, és a fizikai közelség pozitív élményének megtapasztalása.

Kulcsmotívumunkká válik az önbizalom nevelésének kérdésköre, mely ezt a nyitást támogató gesztust lehetővé teszi számára.

Önbizalma alapjaiban a testében való bizalomból bontakozik ki, azaz a tapintásérzék által közvetített érzésből, hogy saját testének határain belül biztonságban van.

Ebből az alapból fejlődik ki a későbbi években az a fajta önbizalom, amikor már „saját birodalmának tudja érzéseinek és gondolatainak világát, ahol nem a külvilág, hanem ő maga uralkodik”(Köhler,2009,p.90). Így válik számára lehetővé, hogy érdeklődésre, kölcsönhatásra legyen képes a világ és embertársai iránt.

A félénk gyerek nevelésének mindennapi gyakorlata

• Már csecsemő- és kisgyermek korban szenteljünk különös figyelmet az ilyen gyermek babaápolási perceinek. A szeretet a testén keresztül tudja nagyon jól megtapasztalni. Ebben az áhítatos és nyugodt közegben teljesedik be a várakozása, hogy szeretve van. „…gondoskodó tevékenységünkkel (miközben testiségének méltóságát éreztetjük vele) a beburkoltság érzését és az érintés szelídségének élményét nyújtjuk neki”(Köhler,2009,p.82). Ez egy bizalomerősítő élmény, melyet a bőrén érez. Ezzel az ápolási rutinnal tudunk segíteni neki, hogy tudatára ébredjen a bőrének, és egy világos testkép kialakításáig jusson el magában. 
• Együttérző érdeklődésre van szüksége. Azt az érzést kell közvetítenünk számukra, hogy valóban aggódunk értük, sorskísérőik akarunk lenni. „Az élénk érdeklődésen alapuló, bizakodást sugárzó, gondoskodó nevelői magatartás” (Köhler,2009,p.92) jelzi neki, hogy biztonságban van.
• Ugyanakkor létfontosságú éreznie nevelője tetterejét és határozottság, aki megérti, hogy mire van szüksége és segítőkészen gondoskodik ennek eléréséről.
• Visszajelzéseinkben olyan értékítélet fogalmazzunk meg, amiben kifejeződik a gondoskodás és az együttérzés. De azt is fontos tudnunk, hogy elismerésünk legmagasabb fokú kifejeződésének azt tartja, ha védelmezzük őt.
• A félelmek főleg a késő délutáni és esti órákban jelentkeznek, ezért nagyon fontos számukra az esti órák „beburkoló” hangulata. Vacsora után már kezdjünk el az alvás előkészítését. Meleg fürdőt követően a test gyengéd átdörzsölése támogató rutinná válhat. Továbbra is meleg közegben tartva ekkor következhet a „lábak találós kérdései” játék, amikor csukott szemmel, lábával tapogatja ki és próbálja felismerni az elé helyezett tárgyakat.
• Az este adjon helyet az ún. előrepillantás gyakorlatnak is. Mivel fél az újtól, az átállástól, ezért az előrepillantás segít számára az elkövetkezőkre, a holnapi napra, a rá váró teendőkre ráhangolódni. Beszéljünk hát vele feladatokról, tervekről és célokról. És arról, hogy mekkora örömmel tölt el minket gyarapodó bátorsága élete megszervezésében.