Külső motiváció

Amikor a nevelésben alkalmazott külső motiváció a téma, akkor leginkább a jutalom és büntetés kettőssége által meghatározott eszköztárban kezdünk kutakodni. Mert helyzet van. Valami aktivitást kellene valahogy előmozdítanod. Vagy épp ellenkezőleg, azonnal le kellene állítanod egy szituációt a negatív kibontakozásban. Használod és működik. Így gyorsan tud oldódni a körülmény szorítása, és lehet továbblépni. Azonban az sem kerülte el a figyelmedet, hogy a jutalom vagy büntetés kilátásba helyezése után azt nem tudtad elérni, hogy a gyermek csak úgy, mintegy magától „bedobja magát” elvégzendő feladataiba.

De hová tűnik az igyekezet?

Sehová, mert ott sem volt. Csak adott helyzetre vonatkoztatott, utasításra adott reakciót láttál. Jobb esetben elfogadását és gyors teljeseítését az elképzeléseidnek. Rosszabb esetben pedig még nagyobb lett az a bizonyos „lövészárok” közted és a gyermek között. Akartál valamit és úgy lett. Vagy nem lett. És hogy mi lesz a hatása mindennek? A következő napjaitok fogják megmutatni.

Nem cél, hogy a külső motivációt rossz színben tüntessük fel. Semmiképp. Hiszen épp a bevezetőben láthattuk, hogy van alkalmas módja. Ám úgy tűnik, eljött az ideje annak is, hogy néhány tanulságon alaposan elgondolkodjunk a jutalom és büntetés kettősével kapcsolatban:

• Nem segíti viselkedés megváltoztatására irányuló belső igény megjelenését (biztosan tapasztaltad már: ha kimentél a gyerekszoba ajtaján, gyakorta ott fojtatódik minden, mint belépésed előtt).
• Arról már nem is beszélve, hogy alapjaiban tudja kikezdeni az őszinteség légkörét.
• Josef Kentenich, az Organikus Pedagógia megteremtője szerint, jó eszköz a „tömegember” kinevelésére: aki azt csinálja, azt mondja és azt hiszi, amit mondanak neki. Szülőként gondolhatod, mi ebben rossz? Ám ha a gyermek jövőjében, érvényesülésében, kiteljesedésében gondolkodsz, már nem biztos, hogy erre a következtetésre fogsz jutni.

Hogyan foghatod saját nevelési céljaid szolgálatába a külső motiváció lehetőségeit?

Használd olyan arányban a nevelési eszköztáradban, amit még elbír a kapcsolatotok. Milyen legyen ez az arány? Naponta és szituációról szituációra elvégzett mérlegelés kérdése mindez. Igen, éppen akkor, amikor irigykedve gondolsz a kuktára, hogy milyen jó dolog is a szelep, ami kiengedi a felgyülemlett gőzt. Vitathatatlan, hogy erőt próbáló és önfegyelmet kívánó belső munka ez számodra. Segít megmaradni az elhatározásodban, hogy

tudod a külső motivációról: csak az adott szituációban érvényesül a hatása és ekkor is csak rövid időre, ám jól megtépázza a szeretetteljes családi atmoszférát.

Ha neked ez nem kifizetődő, ha azt tapasztalod, hogy éket ver közétek, akkor elkezdheted leépíteni a jutalom/büntetés kettősét, hogy helyette valami olyat hívj be az életetekbe, ami új távlatokat nyit meg a kapcsolatotokban (külön írásokat olvashatsz a belső motivációról, nevelésének módszereiről).

Ami ebben a pillanatban a legfontosabb, hogy hozz egy döntést. És érzelmileg köteleződj el mellette. A szíveddel akard új módon építeni a kapcsolatotokat. Mert érzed, hogy ha tovább foszlik a közöttetek lévő kötődés, akkor nagy eséllyel veszted el a gyermek minden igyekezetét. A szívet csak odaadni lehet. Ez igaz mindkettőtökre. Mutasd meg neki, hogy te hogyan csinálod.