Mi a motiváció?

A motiváció értelmezésemben a mindennapok sava-borsa. Az a belső „mozdulat”, amikor összenyalábolod nyűgös tested, kettősségek között lavírozó érzéseid és kószáló gondolataid. És megszületik benned egy akarat, hogy meghaladd magad. Világnézeted szerint értelmezheted mindezt mágikus transzformációnak és a Végre már erőt veszek magamon! egyszerű gyakorlatának is. Ám vannak időszakok, amikor annál nehezebb feladatot nem is állíthatnál magad elé, mint a motiváció.

Még ekkor is egészen jól kezelhetőnek érzed a helyzetet. Hiszen éveid szaporodván, nyilván konstatáltad már, van az úgy, hogy a nagybetűs Élet megkívánja a lassabb, a csendesebb, az álldogálósabb időszakokat is. Aszketikus indíttatások híján – különösen hosszabb időszakra vonatkoztatva – azonban oly kevéssé tud vonzó lenni a lelki szárazság ideje.

Mert ilyenkor valahogy elvész belőled valami nagyon szép minőség. Energiád nagy részét a szinten tartás emészti fel. Fókuszod önmagadra szűkül. S valóban olyan szoros, szűkös, érthetetlen érzés ez.

Ám az életösztön nagy úr. Zsigeri a késztetésed a helyzet minél gyorsabb átfordítására. Csak valami mozduljon már meg. Történjen már végre valami. Gyors döntések, rapid megoldások kerülnek ilyenkor előtérbe. S ha még mindig szereted az „instant leveseket”, működhet ez is. De az is lehet, hogy a kierőltetéssel csak az önbecsülésednek adsz egy újabb pofont. Az egész folyamat kulcsmozzanatára találhatsz itt rá. Hiszen itt döntöd el, hogy megúszásra akarsz játszani vagy beleállsz a helyzetbe. Te tudod.

Felnőtt életünk illúziókat égető tanulságai között azonban megfogalmazhatjuk, hogy úgy tűnik lelki növekedésünket szolgálja, ha hagyunk időt magunknak az ilyen periódusok erőterében megmaradni.

A mozdulás zsigeri késztetését felhasználva kialakítani a minket feltöltő, erőt adó fizikai és mentális gyakorlatsort. Így a változtatás feszítése vitorlát kap, mi pedig helyet és időt tudunk adni az érzések, a gondolatok és a felvillanó intuíciók megfigyelésének. Így fedezzük fel magunkban azt a nagyon halk szavú személyes eszményt, a rendező elvet, ami célra fordítja életünk minden egyes részletét. Múlhatatlan jelentősége van tehát a folyamatban a belső motivációnknak. Hogy kitartóak legyünk és a Végre rátaláltam! érzéséig eljussunk.