Kamasznevelés

A kamasznevelés évei bebizonyították, hogy milyen az, amikor kihúzzák a lábunk alól a talajt. Ám – mivel világunk menthetetlenül duális – azt is megélhettük, hogy ebben a felfordultságban lehetőségek is meg tudtak nyílni előttünk. A tapasztalat adott volt, egyéni válaszunkat azonban nagyban befolyásolta, hogy mennyi teret láttunk meg magunk előtt a cselekvésre, a változtatásra, a módosításra a kamasznevelésben. Épp ezért érzem nagyon aktuálisnak, hogy őrizzük magunkban egy belső tágasságot, ami külvilágunkban is érvényt tud szerezni magának. Úgy tűnik minden ez ellen szól, mit tehetünk mégis?

Azt hiszem, nagyon jól járunk, ha a kamaszok nevelésében egymástól is tanulunk. Mert több évtizedes tudásunk és tapasztalatunk van már kihívások kezelésében, változások megélésében sőt, mindezek menedzselésében is. Ezért egy sorozatot indítok el, amiben annak a kérdőívnek a 75 válaszadójától merítek, akik a honlapom építése időszakában segítségemre voltak. Izmos kezdéssel a kamasz űrlap kérdését és az arra adott válaszokat veszem sorra.

Kamaszt nevelő szülőként milyen napi problémákkal, kihívásokkal kell szembenézned?

És egy csokor a kamasznevelés éveit bemutató válaszokból, a teljesség igénye nélkül, de a kialakult tematikát megőrizve: visszabeszélés, érdektelenség, őszinte beszélgetés hiánya, más ritmusban élnek, lustaság, érzelmi viharok, kommunikáció hiánya, folyamatos kütyüzés, jövőkép hiánya, önbizalom hiánya, harag, csak azért is/csak azért se, alkohol…

Nem meglepő módon sok hiány és fájó tapasztalat. És természetesen mindezek mellett ott a kamasz megértésére irányuló szülői gesztusok sokasága is, ahogy írtátok:

• minden megváltozott, de úgy tudom ez így van jól;
• próbálom megérteni;
• fel sem fogják a reakciójuk súlyát;
• túltenni magam a sértéseken, amiket én sértésnek élek meg, pedig ők nem annak szánják;
• nem értem a viselkedését;
• sokszor nehezére esik a rábízott feladatokat megcsinálni, de azért megcsinálja;
• nem fogadja el a tanácsaimat;
• elhúzódás, nem egy hullámhossz;
• sebészi pontossággal érez rá arra, hogy mikor mivel tud bosszantani;
• nagyon határozott véleménynyilvánítás, óriási igazságérzet.

Mi lehet hát a tanulságod?

Merítkezz meg mások tapasztalatában. Lásd, nagyon hasonló megéléseket jelent a nevelésnek ez a korszaka minden szülő számra. Érezd meg, hogy gyermeked fejlődésének szükségszerű velejárója, amin most közösen átmentek. S bár nem kis feladat a törvényszerűség megértésétől az elfogadásig eljutni, ez az írás azt a célt szolgálja, hogy mások szavaiból is érezd át: közös életetek jelen periódusában nehezített pályán mozogtok.

Nézd meg – a válaszokat olvasva, így a szokottnál kicsit nagyobb távolságból –, hogy mennyi újonnan megjelenő kihívás, megfejlődni való, önmagunk meghaladásnak kényszerítő helyzete jellemzi ezeket az éveket. Miért jó ha messzebbről nézned meg kapcsolatotokat? Mert ha ebben a rátekintő távolságban megtartod magad, így tud maradni benned egy kicsivel több energia, nagyobb szabadságot adó hangulati puffer a közösen eltöltött órákra.

Ez a rátekintő távolság segít, hogy javatokra tudd fordítani a kamasznevelés éveit. Mág akkor is, ha nem lehet garantálni, hogy egyszerű manőver lesz. Még akkor is, ha úgy érzed, több mint egy évtizednyi nevelés válik szempillantás alatt semmivé. Még akkor is, ha mindez valójában nagyon megvisel. Akkor is van lehetőség, hogy másképpen nézz magatokra, mint ahogyan eddig tetted. Erőt meríteni ebből akár most is lehet.