A kamasz agy

Hogy mi zajlik kamaszod agyában a serdülőkor éveiben? Ki tudná ezt megmondani, ők a legkevésbé. Ám, hogy a jó kapcsolatotok alapját jelentő megértést erősítsük, nézzünk bele Frances E. Jensen, MD: A kamasz agy – Útikalauz a serdülőkorhoz című könyvébe. Szerzőnk neurológiai professzorként és két felnőtt gyermek anyjaként osztja meg velünk szakmai és magánéleti tapasztalatait.

A kamasz agyának működése és kapacitása is egészen más, mint a felnőtteké. Plasztikusabb a működésében és elképesztő gyors a kognitív funkcióiban. Ám agyuk bizonyos területeinek kialakulatlansága miatt hajlamosak a felelőtlen kockázatvállalásra és a kedélyingadozásra. Testükkel együtt agyuk is óriási átalakuláson megy keresztül, ami nagymértékben hozzájárul kiegyensúlyozatlanságukhoz. Sok feszítő érzés és gondolat, meghintve a hormonrendszer turbó fokozatú működésével, nehéz napotokat tud okozni nekik. Lássuk be, nincsenek könnyű helyzetben.

Nézzük meg magát a szervet! Agyunk nagyon fejletlen születésünkkor. Fejlődésünk során nemcsak mérete fejlődik ugrásszerűen, hanem belső szerkezete is átalakul. A kamaszok agyában – a felnőttekéhez képest – több a szürkeállomány (idegsejt) és kevesebb a fehérállomány (idegrost, az információs csatorna). Kész van, de nincs elegendő kapcsolat a részek között. Micsoda feszítő helyzet ez! Éretlen amigdala és kevés kapcsolódással bíró homloklebeny híján serdülőink az ítélőképesség, a veszélyek és kockázatok felismerése, az ösztönök leküzdése tekintetében még „nem járnak csúcsra”. Agyuk még csak 80%-ban érett. A maradék 20%-nyi kapcsolódási hiány pedig mindennapi feladatot ad számunkra a hangulatingadozás, az ösztönösség, a kockázatos tevékenységek kipróbálására irányuló késztetés kezelése során.

Nehéz elhinnünk, hogy mindezen felfokozott állapotokra nem szüleik és az őket nevelők teljes elkeserítése, hanem agyuk fejlődése miatt van szükségük.

Hiszen ez a csodálatos és komplex rendszer, amit koponyájuk rejt, azért gyűjti az élményeket, hogy minél több szinapszissal átszőtt, érett szürkeállományt érleljen meg magában. Hogyan is történik mindez? Az agy információt kap az érzékszervektől. Az információt a szinapszisok továbbítják az idegsejtek hálózatán keresztül. Majd ideiglenesen a rövid távú memóriába kerül. Amikor a rövid távú memória területe feldolgozta az információt, az agy összehasonlítja azt a meglévő emlékekkel, és ha az információ már megtalálható, fölöslegesként elveti. Ha azonban új információról van szó, akkor bekerül a hosszú távú emlékeket őrző részekbe. Minél több inger fut vévig egy-egy idegsejtcsoport között, annál erősebb szinapszis jön létre, annál erősebbek az idegsejtek. Agyuk szinte minden inger hatására alakul, változik és fejlődik, ezt nevezzük neuroplaszticitásnak, az agy tanulásának.

S hogy a helyzetet még tovább árnyaljuk, ekkor zajlik le az agyukban a nyesés folyamata. Mit jelent ez? Egy rendkívül erős szelekciót, mely során a gyermekkorban létrejött, de immár fölöslegessé váló idegi kapcsolódások szűnnek meg az agyukban. Ez a drasztikusnak tűnő folyamat is csak egy célt szolgál, fokozódik a megmaradt területek hatékonysága. Agyuk tanulási teljesítménye tehát csúcson van, ám éppen az átrendeződés okozta káoszban nagy szükségük van ránk figyelmük irányításában, önfegyelmük erősítésében és a feladat-végrehajtás koordinációjában. A szerző erről így ír: „Minél inkább kezünkbe vesszük az irányítást, annál kevesebb a kísértés a kamasznak, és minél kevesebb a kísértés, annál hamarabb megtanulja az agyuk, hogy a folyamatos útmutatás nélkül is működjön” (Jensen,2016,p.89). Illetve álljon még itt egy örökbecsű mondat az örökösnek tűnő alkudozások kezeléséhez:

„az agyad néha magyarázat, de soha nem kifogás” (Jensen,2016,p.90).

Alvásigényük – mely sokszor a családi programok kerékkötője tud lenni – szintén nagy változáson megy keresztül. Védelmükben szólva – szigorúan a tudomány eredményei alapján – leszögezhetjük, hogy nem lustaságból alszanak nagyon sokat. Az alvás számukra nemcsak az újratöltődés ideje. Ekkor megy végbe agyukban az előzőekben említett nyesés folyamata. Esetükben kardinális fontosságú, hogy az alvás által megtörténjen a napközbeni tapasztalások összegzése és átdolgozása. Azonban úgy tűnik ebben a témakörben is van kihívást okozó tényező. Igazságát látja ennek mindent kamaszt nevelő szülő, aki még „emberi időben” szeretné gyermekét ágyban tudni. S hogy mi is a kihívás? Az álmosságot és így az alvást előidéző melatonin hormont az ő agyuk két órával későb kezdi el termelni, mint a felnőtteké. Ugyanakkor tovább is marad a szervezetükben. Jetlag a javából, éveken át, minden reggel. Az alváshiány a kamaszok körében tömegjelenség. Pedig: „Az alvásmegvonás gátolja a szinapszisok nyesését és az információk rangsorolását. És aki nem alszik eleget, annak nem csak a teste és az elméje lesz fáradt” (Jensen,2016,p.103). Hogyan tudjuk hát a kamaszokat a későbbre tolódott melatonin löket ellenére is pihentetőbb alváshoz segíteni? Villanyoltás előtt technológiamentes tevékenységek bevezetésével – a jó öreg olvasás náluk is jó szolgálatot tehet –, amit lehetőleg mindig ugyanabban az időben, ugyanazon „rituálé” keretében végeznek el.

Kamaszaink megértését segítendő, vegyük sorra a könyv tanulságait az érzelmi hullámvasút és kiváltó okai témakörében. Ez a terület okozza talán a legtöbb kommunikációs és nevelési kihívást számunkra. Mit tudunk eddig? Homloklebenyük még értetlen ezekben az években, így érzelmeik kontrollálásában nem tudnak nagy eredményeket elérni. Ahogy a szerző érzékenyen megfogalmazza:

a mi feladatunk, hogy „biztosítsuk azt a nyugalmat, amelyet az agyuk még nem képes nyújtani nekik” (Jensen,2016,p.175).

Mit érdemes még tudnunk? Agyuk másként reagál a THP-stresszhormonra, mint a felnőtteké. Esetükben ez a hormon nem csillapító hatást vált ki, hanem további szorongást. Így, a fejletlen és racionalizáló homloklebeny híján az agy más részei veszik kezükbe az irányítást, és már meg is valósult a „zsigeri” működés. Az amigdala túlműködése az oka tehát, hogy szélsőségesebb érzelmekkel reagálnak a stresszhelyzetekre. Felfokozott érzelmeik így egyenes úton vezetnek a stresszes alapélményükhöz. A stressz pedig formálódó agyukban pusztító hatású tud lenni: rombolja a tanulási képességet, a memóriát, rugalmatlanabbá teszi gondolkodásukat.

Mivel segíthetünk nekik ebben az érzelmi felfokozottságban?

Nagyon fontos a támogató és együttérző kommunikáció, amely a biztonságérzet megerősítését célozza meg. Támogassuk szavakkal is az érzelmek kimutatásának és elmondásának jogosságát. És sose feledjük el: a neuroplaszticitás szárnyaló éveiben a tinédzserek a felnőtteknél gyorsabban tanulnak meg pozitívan reagálni a stresszre. Megtanulják, hogyan tudják magukban és maguk körül uralni a káoszt.

Életük irányításának szárnyát bontó éveiben legyünk partnereik céljaik kitűzésében, a kihívások kezelhető feladatokká átkonvertálásában. Mert jól fogják csinálni, ha elég sokszor elismételték a jó fogásokat.